Charlie Chaplin

A filmművészet zsenije

Modern idők

Chaplin a Modern időket, a Kis Csavargó utolsó némafilmjét, a hangosfilm fénykorában készítette, mégis olyan mókás, pergő és vidám, mint korai komédiái. A film méltó búcsú a Kis Csavargótól, nagyszerű jelenetekkel - köztük a gyári jelenetek és a csodás befejező képsorok -, hatalmas nevetésekkel és egy kis chaplini pátosszal.

A Modern időkben jelenik meg a Kis Csavargó utoljára a filmvásznon - a szereplő, amely Charles Chaplinnek világhírnevet hozott, és aki a művészet történetében még mindig a leguniverzálisabban ismert megjelenítése egy emberi alaknak.

A világ, amelyben a Kis Csavargó alakja búcsút int, nagyon különbözik attól a világtól, amelyben megszületett, két évtizeddel korábban, az első világháború előtt. Akkoriban egy olyan világ elnyomottjainak nehézségeit szimbolizálta, amely éppen csak kilábalt a XIX. századból. A Modern időkben egész másfajta gondokkal kellett szembenéznie a nagy gazdasági válság utáni Amerikában, amikor a tömeges munkanélküliséggel együtt erősen emelkedett az ipari termelés gépesítettsége.

Chaplin figyelmét valóban lekötötték ennek az új korszaknak a társadalmi és gazdasági problémái. 1931 és ’32 között maga mögött hagyta Hollywoodot, hogy egy tizennyolc hónapos világkörüli útra menjen. Európában szembesülnie kellett a nacionalizmussal, a válság okozta társadalmi problémákkal, munkanélküliséggel és az automatizálással. Több gazdasági tárgyú könyvet is olvasott, és kigondolta a saját Gazdasági Megoldását, az utópista idealizmus egy intelligens változatát, ami nem csak a javak, hanem a munka egyenlőbb elosztásán alapulna. 1931-ben ezt válaszolta egy újságírói kérdésre: „A munkanélküliség életbevágó probléma... A gépeknek az emberiséget kellene szolgálniuk. Nem lenne szabad, hogy tragédiákat és munkanélküliséget vonjanak maguk után.

A Modern időkben mindezen megfigyeléseit és aggodalmait komédiává alakította át. A Kis Csavargó – ahogy a film bevezető stáblistáján írják, "egy Gyári Munkás" – egyike a 30-as évek problémáival küszködő millióknak, amelyek nem sokban különböznek a huszonegyedik század aggodalmaitól - szegénység, munkanélküliség, sztrájkok és sztrájktörők, politikai intolerancia, gazdasági egyenlőtlenségek, a gépek uralma, kábítószerek. A film baljóslatú nyitó címét – „az ipar és a vállalkozások története - az emberiség törekvése a boldogság elérésére” – a birkacsorda és a gyárból kiáramló munkások képsorai között vont párhuzam követi. Chaplin alakjával először az egyhangú, embertelen futószalagi munka által őrületbe kergetett munkásként találkozunk, akit kísérleti egérnek használnak a dolgozókat munka közben etető gép kipróbálása során.

Kivételesen a Kis Csavargó társra lel az új világgal folytatott küzdelmében. Világkörüli útjárólvisszatérve, Chaplin találkozott Paulette Godard színésznővel, aki éveken át a magánéletében is ideális társa volt. Paulette személyisége inspirálta Vadóc karakterét a Modern időkben - egy fiatal lányét, akinek apját megölik egy tüntetésen, és aki egyesíti erőit Chaplinnel. Se nem lázadók, se nem áldozatok, hanem, ahogy Chaplin írja: „az egyedüli élő lelkek az automatizált világban. Gyermekek vagyunk a felelősség érzete nélkül, míg a többi embert leterhelik kötelességeik. Lelkileg szabadok vagyunk.” Bizonyos értelemben anarchisták.

Chaplin először egy szomorúan szentimentális befejezést tervezett a filmnek. Amikor a csavargó kórházban van, hogy kigyógyítsák idegösszeomlásából, a Vadóc apácának áll, ezzel örökre elszakadva tőle. Ezt a befejezést le is forgatták, de végül kihagyták egy derűsebb finálé érdekében. „Ne aggódj, majd megoldjuk!” mondja a felirat, és a pár kéz a kézben, bátran indul el az vidéki úton, a távoli horizont felé.

Mire a Modern idők elkészült, a hangosfilm már majdnem egy évtizede hódított. Eddig Chaplin minden párbeszédet elutasított, mert tudta, hogy komédiája és általános érthetősége a néma pantomimból fakad. Ez alkalommal azonban nem állt ellen a kísértésnek, hogy párbeszédeket írjon és próbafelvételeket készítsen. Végül úgy döntött, hogy csak zenét és hangeffektusokat fog használni, akár a Nagyvárosi fényekben. Emberi hangok csak technikai készülékeken keresztül szólalnak meg – a főnök, aki a munkásaihoz a televízió képernyőjén keresztül szól, az ügynök, aki csupán a fonográfról hallható.

Bár csak egy pillanatra, de Chaplin hangja közvetlenül is megszólal a filmen. Mikor pincérként alkalmazzák, a Kis Csavargótól elvárják, hogy énekeljen a kávéházi közönségnek. A dal szövegét a mandzsettájára írja, amely azonban lerepül egy túljátszott karlendítés közben, és ez arra kényszeríti őt, hogy gyönyörű, olasz halandzsanyelven improvizáljon egy dalszöveget. Chaplin hangja korábban már hallható volt a rádióban, vagy legalább egy filmhíradóban, de ez volt az első és utolsó alkalom, hogy a világ beszélni hallotta a Kis Csavargót.

Eltekintve a film hangosítási kérdéseitől, valamint a megváltoztatott befejezéstől, a forgatás problémamentes volt, és Chaplinhez képest kifejezetten gyors. Segítette őt ebben, hogy a film szerkezete nagyon tisztán négy részre tagolódott, s mindegyik rész többé-kevésbé annyi ideig tartott, mint Chaplin régi kéttekercses komédiái. Mint egy kortárs amerikai kritikus, Otis Ferguson írta, ezek a részek külön címeket kaphatnának: A gyár, A börtöntöltelék, Az éjjeliőr, Az éneklő pincér.

Akár a Nagyvárosi fényekben, Chaplin itt is maga komponált filmzenét, és ezzel a szokásosnál nehezebbé tette a karmesterek dolgát, ami azzal járt, hogy a kiváló hollywoodi zenész, Alfred Newman, faképnél hagyta a filmet.

A film furcsa plágium-támadás áldozata lett. Egy német-francia cég, a Tobis, beperelte, mondván, hogy Chaplin ötleteket és jeleneteket vett át egy másik klasszikusból, a huszadik századi ipari világról szóló, René Clair által rendezett A Nous la Liberté-ből. Az érv gyenge volt, és Clair-t, aki Chaplin nagy csodálója volt, mélységesen zavarba hozta a vád. A Tobis mégsem tágított, és a második világháború után, 1947 májusában folytatta a pereskedést. Ekkor a Chaplin-stúdió beleegyezett egy enyhe kártérítésbe, hogy megszabaduljanak a további kellemetlenségektől. Chaplin és ügyvédei meg voltak győződve arról, hogy a német tulajdonú cég elszántsága bosszú volt az anti-náci felfogású A diktátor miatt.

Az utókor szerencséjére, a Tobis-nak nem sikerült elérnie eredeti követelését, hogy Chaplin filmjét véglegesen betiltsák. Ehelyett a Modern idők úgy maradt fenn, mint egy tudósítás az emberi túlélésről a huszadik századi társadalom ipari, gazdasági és szociális körülményei között. És ez ugyanúgy érvényes a huszonegyedik század világára is.

A hangosfilmek megérkezése nagyobb kihívást jelentett Chaplin részére, mint más színészek és rendezők számára . Világhírnévre a pantomim egyetemes nyelvével tett szert. Ha a Kis Csavargó most elkezdene angolul beszélni, nemzetközi közönsége nagy része számára érthetetlenné válna. 1931-ben a hangosfilmeknek nem jósolt többet hat hónapnál, és egy interjúban azt mondta: „A párbeszédnek lehet is, meg nem is helye a komédiában... de nincs helye az olyan fajta komédiákban, mint amilyeneket én készítek... Részemről, én tudom, hogy képtelen vagyok a párbeszedet alkalmazni”. Amikor az interjúkészítő megkérdezte tőle, hogy megpróbálkozott-e beszédet alkalmazni a filmjeiben, Chaplin azzal vágott vissza: „Sohasem próbáltam meg leugrani a Trafalgar square-i emlékműről, ugyanakkor határozott elképzeléseim vannak arról, hogy ez nem lenne egészséges... Éveken át egyfajta komédiára specializálódtam - szigorúan a pantomimre. Kimértem, adagoltam, tanulmányoztam. Pontos elveket tudtam kidolgozni arra, hogy hogyan lehet a legnagyobb hatást gyakorolni vele a közönségre. Megvan a maga tempója.  A beszéd, nézetem szerint, mindig lassítja a cselekményt, mert a cselekménynek meg kell várnia a szavakat”.

Azonban mire nekilátott a Modern időknek, úgy tűnik, sikerült rávennie magát, hogy beszédet használjon. A Chaplin archívumban megírt dialógus tervek találhatók a Modern idők minden jelenetére. Chaplin saját karakterére tervezett dialógusok szaggatottak, szellemeskedők és tele vannak nonszensz kifejezésekkel. Chaplin a párbeszédeket a börtönös és az őrszobás jelenetekben kezdte el próbálni, de úgy tűnik, hogy már egy nap múlva nagyon elégedetlen volt az eredménnyel. Több párbeszédes jelenetet nem forgattak a Modern időkben.

Így aztán Chaplin áttért a hangeffektusok használatára, és személyes érdeklődést tanúsított a létrehozásuk módszerei iránt. Egy jelenetben, amely korgó gyomrokat foglal magába, a különböző zajokat Chaplin saját maga hozta létre, azzal, hogy buborékokat fújt egy vödör vízbe. Az a tény, hogy Chaplin saját maga hozta létre ezeket a hangeffektusokat, jól érzékelteti, hogy ebben az időben milyen nagy mértékben érdekelték a hang-problémák. A lehetséges zenei effektusokról szóló feljegyzés szerint: „A természetes hangok részei a kompozíciónak, azaz: a zenébe dolgozott autódudák, szirénák és tehénkolompok.” A hangeffektusok a kotta elemévé váltak. 

A Modern idők bemutatása visszafogottabban zajlott, mint Chaplin korábbi filmjeié. A filmet New York-ban 1936. február 5-én, Londonban pedig február 11-én vetítették előszöt a mozik. Chaplin és társa, Paulette Godard a harmadik és a legelbűvölőbb premieren vettek részt Hollywoodban, február 12-én. A helyszín Grauman Kínai Filmszínháza volt, amely 1927-ben nyitott „a művészet szent helyeként... egy csodálatos karrier megkoronázásaként... egy egyszerű lélek, egy mesteri showman látomásának megvalósulásaként..., aki Sid Grauman”. A vendégeknek buja és elbűvölő Art Deco stílusban tervezett programot osztottak ki, amely aranypapírra volt nyomtatva feketével és pirossal.

Korábban Grauman bonyolult, élő színpadi showkat gondolt ki Chaplin premierjeire, de ezúttal a szórakoztatás teljes mértékben a filmvásznon zajlott, híradóval, utazási ajánlattal, technicolor filmmel és az Idő vonulása című dokumentum-sorozat legfrissebb példányával – bár, hangsúlyozva ennek időszerűségét, ezt úgy konferálták fel, mint ami az „időjárástól függ”.

A legfigyelemreméltóbb rész a kiegészítő programban a Walt Disney Studios egy új Bolond szimfóniája volt. A rajzfilm bevonása jól szemlélteti a Chaplin és Disney közötti erős, kölcsönös csodálatot, akik hasonlóságokat ismertek fel egymás munkájában. Disney reklámidőt vásárolt a programban „a legkiválóbb pantomimes elismeréseként, akinek utánozhatatlan művészete és szakértelme időtlen.” aláírás „Mickey Mouse és Walt Disney”.

 Megrendelés 

           Charlie Chaplin: The Collection - Modern Times

A Charlie Chaplin: The Collection sorozat Modern Times DVD-je a filmet most eredeti formájában, digitálisan felújítva, rengeteg extrával és Chaplin eredeti zenéjének újrakevert változatával jeleníti meg.

A Park Circus Európában 2010-ben kezdett bele a Warner Bros. Chaplin gyűjteményének újraterjesztésébe. A DVD-k újratervezett külsővel, gyönyörű képekkel, de azonosan jó minőségű anyaggal jelennek meg.

Hozzászólás