Charlie Chaplin

A filmművészet zsenije

Rivaldafény

Chaplin édes-bús romantikus drámája, a Rivaldafény Calvero-ról, az öreg bohócról szól, aki megment egy fiatal táncoslányt, és elhatározza, hogy hírességet farag belőle. Az úton Calvero rájön, hogy csakis saját magától függ, szereti-e a közönsége. A film, az 1910-es évek Music Hall-jainak táncos-zenés világával, egyszerre nevettet és ríkat meg, és szól ugyanúgy Chaplin, mint Buster Keaton életéről.

Charles Chaplin a Rivaldafényt pályája legzaklatottabb időszakában készítette. Az 1940-es évek végén Amerika hidegháború őrülete tetőpontjára hágott, és Chaplin, liberálisokkal és humanistákkal szimpatizáló külföldiként, elsőszámú célpontja volt a politikai boszorkányüldözőknek. Nem segített, hogy nemrégiben idézték be egy ízléstelen apasági perbe. A jobboldali sajtó és a reakciós intézmények, mint például az Amerikai Légió, pellengérre állították, és úgy tűnt, hogy Amerika szembe fordult azzal az emberrel, akit egykor idealizált.

Ebben a légkörben az 1947-es Monsieur Verdoux-ját, mely a háborút szatirikusan ábrázolja, Amerika-ellenessége miatt támadták. Nem meglepő hát, hogy a következő témája kiválasztásakor szándékosan menekült a kellemetlen valóságból. Mindezt ifjúságának keserédes nosztalgiájában találta meg - a huszadik századi eleji London Music Hall világában, ahol először fedezték fel komikusi tehetségét.

Története az egykor híres komédiásról szól, aki elvesztette képességét, hogy közönségére hasson. Chaplin azt mondta, hogy karaktere valódi színpadi személyiségeken alapszik, akiket látott elveszíteni tehetségüket és közönségüket – így a fekete amerikai komédiás, Frank Tinney (1878–1940) és a spanyol bohóc, Marceline (1873–1927), akivel személyesen is dolgozott még fiatal korában. Egyértelmű, hogy Chaplin jelenlegi keserű tapasztalataira, közönsége hűtlenségére is gondolt.

Chaplin több mint két évet töltött a Rivaldafény megírásával. A módszere figyelemre méltó volt és egész munkásságában egyedi. Előzetesen a történetet teljes hosszúságú regény formájában írta meg – több mint százezer szó hosszúságú, címe Reflektorfény. A regény – amelyet sohasem publikáltak, és kétségtelenül nem is szánták publikálásra – úgy meséli el a történetet, mint a végleges film, sőt Calvero és Terry életrajzát különállóan tartalmazza, részletesen bemutatva életüket addig a pontig, ahonnan a film elkezdődik.

Ami ezeket az életrajzokat olyan különlegessé teszi, az az, hogy terjedelmes önéletrajzi elemeket találhatunk bennük, mivel Chaplin elég nyíltan mutat be epizódokat saját, illetve szülei életéből. Csakúgy, mint Chaplin apja, Calvero is összeomlik, amikor rájön felesége hűtlenségére, és alkoholizmusba menekül. Sőt a regényben Calvero ugyanabban a korházban hal meg – a Temze partján lévő St. Thomasban – ahol id. Charles Chaplin 1901-ben meghalt, harminchét éves korában.

Terry, a fiatal táncoslány karaktere pedig egyértelműen Chaplin édesanyja, Hannah személyiségén alapul, bár Chaplin első, de soha el nem feledett kedvesének, Hetty Kelly-nek vonásai is felfedezhetpk benne.

Claire Bloom, aki Terryt játssza, emlékszik, hogy mikor Chaplinnel próbáltak, mindig felidézte édesanyja, vagy Hetty gesztusait és az általuk viselt ruhákat. Ezzel az erős nosztalgiázással Chaplin mindent megtett azért, hogy amilyen pontosan csak lehet, megidézze azt a Londont, amelyre fél évszázad távlatából emlékezett. Segítségére volt a híres, oroszszármazású tervező, Eugene Lourié, aki a Paramount stúdiójában megépítette egy Viktoriánus korabeli londoni utca díszletét. Az állandó színházi forgatási helyszínt a RKO-Pathéban London legnagyobb Music Halljához, az Empire Theatrehez hasonlóan díszítették ki.

A film csúcspontjának Chaplin egy ballettet tervezett, amelyben Claire Bloomot - mivel ő nem volt táncos - a new yorki balett sztárja, Melissa Haydennel helyettesítette. Mióta a hangosfilmek megjelentek, Chaplin mindig saját maga szerezte filmjeihez a zenét, a hangszerelők közreműködésével. Kivételesen, a balett zenéjét – amely huszonöt perces volt, de a végső filmhez lerövidítették – már előre meg kellett komponálnia. Chaplin megkönnyebbült, amikor Melissa Hayden és partnere, André Eglevsky biztosították, hogy a zene teljesen megfelel a koreográfiához. A Rivaldafény főtémája a Chaplin legjobban szeretett zeneműveként maradt fenn, és 1972-ben, húsz évvel a film bemutatóját követően, Chaplint és zenei munkatársait, Ray Rasch-t és Larry Russell-t egy kései Oscar-díjjal jutalmazták, "legjobb eredeti zene" kategóriában.

A gyönyörű, húsz éves, angol színpadi színésznőt, Claire Bloomot választották ki Terry szerepére rengeteg keresés után, és Chaplin fia, Sydney Chaplin kapta a másodlagos férfi főszerepet. Ezekben a nehéz napokban talán könnyebbséget jelentett – s a nosztalgia egyik forrása volt -, hogy családja körében forgathatott: négy másik gyermeke és féltestvére, Wheeler Dryden is játszott a filmben, sőt, fiatal felesége, Oona két kisebb is jelenetben helyettesítette Clair Bloomot. Bár Chaplin közéleti szereplését problémák sújtották, a Rivaldafény forgatása legalább problémamentes volt, ötvenöt forgatási nap alatt befejeződött, ami Chaplin egészestés produkcióihoz képest kivételesen gazdaságos volt. A bemutatót Londonban tartották, 1952. október 16-án.

Chaplin távollétében a nyílt ellenségeskedés Amerikában eljutott addig a pontig, amikor is eldöntötte, nem tér vissza többé „ebbe a boldogtalan országba”. Ezért állandó lakhelyét Európában alakította ki. Ebben a pillanatban Chaplin úgy gondolta, hogy a Rivaldafény lesz a legutolsó filmje. Ugyan nem ez lett, de ha így lett volna, a család önéletrajzi elemei és a nosztalgikus megközelítés illő összefoglalóját adták volna pályájának.

Megrendelés 

          Charlie Chaplin: The Collection - Limelight

A Charlie Chaplin: The Collection sorozat Limelight DVD-je a filmet most eredeti formájában, digitálisan felújítva, rengeteg extrával és újrakevert hanggal jeleníti meg.

A Park Circus Európában 2010-ben kezdett bele a Warner Bros. Chaplin gyűjteményének újraterjesztésébe. A DVD-k újratervezett külsővel, gyönyörű képekkel, de azonosan jó minőségű anyaggal jelennek meg. 

Hozzászólás